1. fejezet

Margo P.

*beep, beep, beep*

- Uhh. - Felsóhajtok, nem akarva elhagyni az ágyamat, mint mindig.

- Margo, ideje elkészülni a végzős évünk első napjára! - Liam kicsit túlságosan nagy lelkesedéssel beszél hozzám.

- Menj innen! - nyögök fel a takaróm alatt.

Néhány másodperc múlva érzem, hogy a kezei nyomást gyakorolnak rám, majd egyenest a padlóval kell szembenéznem.

- Liam!

Megrezzenek.

- Készülj. El! - Szigorúan mondja, ám aztán elmosolyodik és távozik, mintha semmi sem történt volna.

Esküszöm, néha azt gondolom, hogy olyan mint egy démoni gyerek vagy valami ilyesmi. A szekrényemhez sétálok, hogy kiválasszak egy ruha szettet. A hajamat úgy hagyom, ahogy van, hullámosan, és lesétálok a földszintre reggelizni.

- Szia anya. - Boldogan mondom, megpuszilva anyám arcát.

- Jó reggelt. Nézzenek oda, milyen vidám ma valaki! - Nevet.

- Nos, ez egy új év, és nagyon jó érzésem van ezzel kapcsolatban - mondom neki, mire ő bólint.

Liam sétál be és rám mosolyog.

- Szuper, kész vagy. Nem akartalak megvárni. - Mondja.

Kinyújtom a nyelvemet és teszek egy harapást a bacon szeletembe. Reggeli után, iskolába megyünk. Átsétálok a pokol ajtaján és a szekrényem felé tartok.

- Margo! - Egy hangos sikolyt hallok meg. Odébb nézek, ahol meglátom az egész univerzumban lévő legjobb barátnőmet.

- Darcy! - Felkiáltok. Odafutok hozzá, és megöleljük egymást, úgy, mintha az életünk függene tőle.

- Nagyon hiányoztál! - Sír.

Ezek vagyunk mi. Ő olyan nekem, mintha a nővérem lenne. Sajnos, a családom és én az Államokban voltunk nyaralni, úgyhogy régóta nem láttam a barátaimat.

- Te is hiányoztál! - Szó szerint könnyek vannak a szemünkben. Természetesen a boldogságtól.

- Mar! - Hallom meg Zayn hívását.

Megfordulok és most hozzá futok oda, figyelmen kívül hagyva a mellette lévő sárcokat. Ráugrok, ő pedig megfog, miközben a lábaimat a dereka köré tekerem.

Öt perc múlva végül elengedem, és újra a földre állok a segítségével.

- Helló srácok - mondom, megköszörülve a torkomat, s próbálok úgy tenni ,mintha nem történt volna semmi. Nem tehetek róla. Nyolc éves korom óta ismerem Darcy-t, Zayn-t pedig mióta pelenkások voltunk. Nehéz nem látnom őket.

Kapok egy csomó "szia" és "helló" üdvözletet.

- Jó látni téged, Margo - mondja Niall, mosolyogva. Visszasomolygok és bólintok.

- Szóval, Margo. - Kezd bele Harry, a karját a vállamra fektetve. - Később talán átjöhetnél hozzám, és um, "lóghatnánk együtt".

Felnevetek és elhúzom a karját.

- Az álmaidban, Styles. - Pimaszkodásom után, simán elsétálok.

Louis T.

Nézem, ahogy Margo elmegy, és be kell vallanom, jó teste van. Már látom, hogy Harry miért van rámozdulva. Liam felnevet, miközben a nővére lepattintja Harry-t.

- Mikor fogod megtanulni? - Kezd bele Zayn, szintén nevetgélve a szituáción.  - Soha nem fog lefeküdni veled.

- De igen, fog. Csak idő kell hozzá. - Védekezik Harry.

- Már hetedik osztály óta próbálsz vele szexelni. Soha nem fog megtörténni. - Mondom neki.

Mindannyian a terembe sétálunk, amikor az első csengetés elhangzik.

A helyemen ülök, és figyelem, ahogy a tanár a szabályokról és a "mit ne tégy" dolgokról fecseg üresen. Valamiért az én elmém Margo-ra kíváncsi. Kíváncsi vagyok, hogy szűz-e még. Talán ezért nem ad Harrynek semmi visszajelzést. Talán csak önbecsélüse van. Ez jellemző rá. Mindig kiáll magáért. Nagyon édes, vicces és nagyon okos is. És mindig beharapja az ajkát, amikor izgatott. Kíváncsi vagyok, hogy jól csókol-e.

- Ki? - Kérdezi Zayn, mellettem.

- Tessék? - Kérdezek vissza, zavarodottan.

- Kire vagy kíváncsi, hogy jól csókol-e? - Kuncog.

A szemeim tágra nyílnak.

- Ezt kimondtam hangosan?

- Igen, attól tartok. - Mosolyog.

- Olyan hülye vagyok.

Felsóhajtok.

- Na, ki? - Megkérdezi, ismét.

- Senki. Én csak, uh a tanárnőre gondoltam. - Motyogom.

Elvigyorodik és ránéz Miss Vargay-ra.

- Haver, ő majdnem 80 éves.

- És? Engem nem zavar.

Tudja, hogy hazudok. Szerencsére azonban, csak nevet. Óra után kimegyünk, én pedig nézem ahogy Margo a szekrényéhez sétál. Darcy-val nevetgél és elragadóan néz ki.

- Mit gondolsz Margo-ról? - Kérdezem Zayn-t, mire ő felkuncog.

- Lou, ő a legjobb barátom.

- Ja, de mit gondolsz róla?

- Um, nagyszerű lány. - Feleli, rábámulva.

- Mit gondolsz a fizikai megjelenéséről? Szerinted csinos?

- Miért ez a sok kérdés?

- Miért nem válaszolsz? - Mindketten gyanakodva nézünk a másikra.

Felsóhajt.

- Szerintem nagyon szép. Tetszik neked? - Hangosan felnevet.

- Erről van szó? - A szemeimbe néz. - Szeretem őt. Mint a legjobb barátomat. Bár szerintem ő nem lenne jó barátnő. Számomra legalábbis.

Bólintok.

- A te számodra, ellenben - folytatja, elkapva a tekintetemet - Szerintem rákellene hajtanod.