34. fejezet | Évadzáró Finálé

Margo P.

Az ébresztőórám hangjára ébredem fel. Egy perccel később a múlt éjszaka emlékei visszatérnek. Magamban elmosolyodom.

Ma van a nagy nap!

Elkészülök, aztán lefutok a földszintre reggelizni.

- Mi van veled? - kérdezi Liam, a dúdolásom miatt.

- Úgy döntöttem, hogy ma elmondom Louisnak - magyarázom.

A szemei tágra nyílnak.

- Akkor miért vagy boldog? Mi van ha nem fog neki tetszeni?

Lenézek.

- Így kell megölni a hangulatomat, Liam - mondom, s kisétálok a bejárati ajtón.

Úgy döntök, hogy gyalog megyek iskolába. Niall mondta, hogy edzenem kéne, mert az könnyebbé teheti a szülést.

Amint az iskolába érek, az első ember, akit meglátok, az Niall.

- Szia - mosolyog.

Gyors ölelést adok neki, aztán elmegyünk az ebédlőbe.

- Éhen halok! - mondom hirtelen.

Felnevet.

- Nem ettél otthon? - kérdezi.

Bólintok.

- Ettem, de még mindig éhes vagyok.

- Igen, a terhesség miatt lehet.

- Kíváncsi vagyok, még miért nem kezd mutatkozni a hasam - mondom, hangosan gondolkodva.

- Azt olvastam, hogy 12-16 hétig még nem látható - válaszolja.

Elmosolyodom.

- Mit csinálnék nélküled, Horan? - mondom, méltányolva.

Beérünk az étkezőbe, én pedig egy csomó kaját magamhoz ragadok. Amint felkapok egy szendvicset, Niall visszarakja.

- Miért? - kérdezem.

- Az ilyen gyors kaják arról ismertek, hogy megnövelik a vetélés lehetőségét - válaszolja.

A szemeim tágra nyílnak, s végül néhány gyümölcsért nyúlok. Leülünk az asztalhoz, közösen a többiekkel.

- Hol van Louis? - kérdezem.

Mindenki megvonja a vállát.

- Valószínűleg még nincs itt - válaszolja Darcy.

Bólintok.

- Igen, valószínűleg - felelem.

Csendben megeszem az ételemet, és hallgatom a többiek beszélgetését.

*iskola után*

Louis bejárati ajtójához érek, és bekopogok. Körülbelül két perc múlva, kinyitja és elmosolyodik.

- Szia Margo.

- Miért nem jöttél ma iskolába?  - kérdezem, elsétálva mellette.

- Kérlek, fáradj be - mondja szarkasztikusan.

- Louis, komolyan kérdezem.

- Nyugi, csak nem volt kedvem mutatkozni.

- Beszélni akartam veled - mondom.

- Nos, itt vagyok - válaszolja.

Megforgatom a szemeimet.

- El kell mondanom valamit - mondom, a lényegre térve.

Mély levegőt veszek, és a szemébe nézek.

- Mi az?

Oké, ez az. Gyerünk Margo, megtudod csinálni!

- Hé, semmi baj - mondja, letörölve egy könnyemet, amit eddig észre sem vettem.

- Terhes vagyok - motyogom.

- Micsoda?  - kérdezi, mosolyogva. - Nem értettem.

- Terhes vagyok - mondom hangosabban.

Az arca elsápad, a szemei tágra nyílnak. Szótlanul hátat fordít nekem.

- Louis, kérlek mondj valamit - mondom, majdnem sírva.

- Én, én... - dadog.

- Louis?

- Az enyém? - kérdezi.

- Persze, hogy a tiéd - felelem.

- Mióta tudod?

- Majdnem egy hónapja - válaszolom őszintén.

Szembe fordul velem, könnyekkel a szemében.

- Én nem lehetek apa - mondja.

- Ezt hogy érted?

- Úgy értem, hogy szerintem elkéne menned abortuszra.

Ebben a pillanatban rengeteg dühöt érzek belül.

- Nem fogom megölni őt, Louis - mondom hangosan.

- Hát, ez a te döntésed. Én nem akarom, hogy bármilyen közöm legyen hozzá. Nem állok készen arra, hogy apa legyek.

Lenézek.

- Louis, te nagyszerű apa leszel  - vetek rá egy szomorú mosolyt.

Megrázza a fejét.

- Margo, te nem figyelsz rám. Én nem akarok apa lenni! - kiabálja.

- De... - kezdek bele.

Több szó nem jön ki belőlem. Még azt sem tudom elmagyarázni, hogy hogyan érzem magam jelenleg.

Megrázom a fejem.

- Gyáva vagy! - kiabálom. - A gyerek jobb lesz nélküled.

Becsukja a szemét, s lehajtja a fejét.

- Szerintem menned kéne - mondja rideg, hűvös hangon.

- Ha ezt akarod, Louis - mondom gúnyosan.

Kisétálok az ajtón, és becsapom.

Nem hiszem el, hogy valaha kedveltem őt. Beülök az autómba, és felsikítok, s elkezdem ütögetni a kormánykereket. Levezetek a tóhoz, ahová elvitt engem, és csak hallgatom a zenét, miközben lehunyom a szememet.

*** ***

Felébredem, s már sötét van odakint. Megnézem az időt, amin azt látom, hogy már este fél tizenegy van. A francba.

Hazavezetek. Amint besétálok a bejárati ajtón, mindenkitől sorra ölelést kapok.

- Hol voltál? - kérdezi apa.

- Elaludtam a kocsimban - válaszolom.

- Láttad Louis-t? - kérdezi Harry.

Zavartan nézek rá.

- Alig néhány órája, miért?

- A szülei felhívtak, hogy eltűnt. Összepakolta minden holmiját és elment. Azt hittük, hogy vele mentél - válaszolja Darcy.

Zayn megragad és szorosan megölel.

- Rohadtul megijesztettél - suttogja nekem.

- Sajnálom - válaszolom.

Nem bírom elhinni, hogy lelépett.

33. fejezet

Margo P.

Besétálok a bejárati ajtón, mire Liam furcsán rám néz.

- Miért vagy vizes? - kérdezi.

Elmosolyodom, és beharapom az alsó ajkamat.

- A legszórakoztatóbb napom volt ma - mondom neki, leülve mellé a kanapéra.

Mosolyog.

- Ez nagyszerű.

Lenézek.

- Li, miért csináltad Darcy-val, azt amit? - kérdezem, nem akarva elhinni, hogy a bátyjám szívtelen.

Vállat von.

- Tényleg azt hittem, hogy szeretem. Nem tudom. Csak rájöttem, hogy nem akarok vele lenni.

- Lehettél volna rendesebb is vele. Neki tényleg tetszettél.

- Nem igaz - kezdi. - Neki Harry jön be és ezt mindannyian tudjuk.

Bólintok.

- Azt hiszem, igazad van - felelem, mielőtt elindulok a szobámba.

Leülök, és gondolkodni kezdek.

Mi van, ha elmondom Louisnak, és örülni fog neki? Felnevelhetnénk egy gyereket együtt. Elmosolyodom a gondolaton. Louis és én egy kis családot alkothatnánk ezzel a gyermekkel, aki a hasamban van. Biztos vagyok benne, hogy csodálatos apa lesz.

Úgy döntök, hogy felhívom Darcy-t.

- Halló?

- Szia Darcy.

- Mi újság, ribi?

- Randizni voltam Louisval.

- Mi van? Mesélj el mindent!

- Elképesztő volt. Darc, én tényleg kezdek belehabarodni.

- Az "Sz" betűs szóra gondolsz?

Felnevetek a legjobb barátnőm szóhasználatán.

- Igen, szerintem szeretem őt.

- Te jó ég! Elmondtad neki... tudod, azt hogy várandós vagy?

- Nem. De szerintem itt az ideje.

Hallom a sikolyát.

- Végre!

Felnevetek.

- Most mennem kell.

- Viszlát, ribi! Szeretlek!

- Én is szeretlek.

Leteszem, és magamban elmosolyodom.

Holnap elfogom mondani Louisnak. Készen állok.

Ezzel mély álomba merülök.

32. fejezet

Margo P.

Bacon és áfonyás palacsinta illatára ébredem fel. A kedvenem! De miért? Lesétálok a lépcsőn, ahol aztán anya és apa mosolyog rám.

- Szia édesem. Csináltam neked reggelit - mondja anya, izgatottan.

Egy hatalmas tányért szolgál fel nekem.

- Ez... sok - mondom, még mindig zavartan.

- Hát, most már két személyre eszel. Igaz?

Tétovázni kezd, és őszintén szólva, egy kicsit megijeszt. Hamisan elmosolyodom, aztán felnézek s észreveszem Liamet.

- Beszéltem velük a javadra - magyarázza.

Bólintok.

- Szóval... - kezd bele.

- Nagyra értékelném, ha inkább, nem beszélnél velem - mondom neki.

Nem akartam ennyire durva lenni, de még mindig dühös vagyok rá. Bólint, és elsétál. Megeszem a reggelimet.

Meghallom a csengő hangját, és úgy döntök, hogy kinyitom. Amint kinyitom az ajtót, szemtől szembe találom magam Louisval, aki egy rózsát tart magánál.

- Szia, szívi.

- Szia, Louis  - mondom zavartan. - Mit csinálsz te itt?

Elmosolyodik.

- Arra gondoltam, hogy kimehetnénk. Szép nap van, és nem túl sok időt töltöttünk együtt.

Bólintok.

- Kicsit elfogalt vagyok.

- Miben? - kérdezi.

- Um, azt hiszem, mégsem fontos - válaszolom.

Felnevet.

- Szuper, menj, készülj el.

Beengedem őt, és felmegyek az emeletre, hogy átöltözzek. Visszasétálok a földszintre, ahol meglátom őt Liammel beszélgetni.

- Jól nézel ki - dicsér meg. - Menjünk.

Elmegyünk, és beülünk a kocsijába.

- Hová megyünk? - kérdezem.

Elmosolyodik.

- Majd meglátod.

Nagyjából egy negyed órát utazunk, míg végül egy gyönyörű tóhoz érkezünk.

Mosolyogni kezdek.

- Mit csinálunk itt? - kérdezem.

- Úszni fogunk - mondja nekem.

Felhúzom a szemöldökömet.

- Mondhattad volna hamarabb is, hoztam volna fürdőruhát.

Felnevet.

- Vagy, jöhetsz a fehérneműdben.

Levesszük a ruháinkat, és beugrunk a tóba.

- A francba! Louis, ez hideg! - mondom hangosan.

Újra csak nevet.

- Ne légy kisbaba! - válaszolja.

Ó, igen, majdnem elfelejtettem, hogy terhes vagyok.

- Valami baj van? - kérdezi.

Megrázom a fejemet.

- Nem - hazudom.

A szemembe néz.

- Ha valami baj van, elmondhatod nekem. Ezt ugye tudod? - mondja.

Bólintok a fejemmel.

- Persze, Louis.  - Megnyugtató mosolyt ajándékozok neki.

31. fejezet

Margo P.

Besétálok a bejárati ajtón, megpróbálva elkerülni Liamet.

Tudom, hogy ő a testvérem, meg minden, de Darcy elmondott mindent, ami történt. Nem hiszem el, hogy Liam ilyen seggfej lenne. Amint besétálok, észreveszem a szüleimet. Nem tűnnek túl boldognak.

- Szia anyu. Szia apu - mondom a szokásos hangnemben. Elindulok fel az emeletre.

- Margo - szól apa. - Gyere ide, kérlek.

Átmegyek a nappaliba, és mosolygok.

- Igen? - kérdezem kedvesen.

- Van bármi, amit elszeretnél nekünk mondani? - kérdezi anya.

A szívem gyorsabban kezd verni. A francba. Tudják. Nem tudom, hogyan tudták meg, de tudják. Miért kell a szülőknek ilyen okosnak lenniük?

- Kellene? - kérdezem, idegesen.

- A jegyeid - mondja apám.

Egy megkönnyebült sóhajt engedek ki a számon.

- Mi van velük? - kérdem.

- Rosszabodtak - válaszolja.

- Tessék?

- Mi van ennek a hátterében? Minden rendben van? - kérdezi.

Bólintok.

- Nem drogozol, ugye? - kérdezi anya.

- Mi van? Persze, hogy nem - válaszolom. - Csak most nagyon sok minden történik velem.

- Haldokolsz? - kérdezi apa.

- Nos, nem. De...

- Valamelyik ismerősöd haldoklik? - szakít félbe.

- Nem, de...

- Akkor mi lehet fontosabb, mint az iskola? - kérdez rá.

- Terhes vagyok! - bököm ki.

Azonnal a számhoz kapom a kezemet. A szüleim lefagynak. Szó nélkül, felfutok a szobámba és sírni kezdek. Tényleg azt hittem, hogy simábban fog ez menni. De nyomást gyakoroltak rám, érted?

30. fejezet

Darcy J.

Liamet figyelem, és közben mosolygok. Nem hiszem el, hogy szeretkeztünk! Kétszer is!

Kínos mosolyt vet rám, aztán elfordul. Jól van?

- Liam, beszélhetnék veled? - kérdezem.

Mindenki rám néz, aztán Liam-re.

- Um, igen. Persze - válaszolja.

Elindulunk a szekrényem felé.

- Minden rendben? - kérdezem.

Bólogat.

- Aha. Miért ne lenne?

- Furcsán viselkedsz - felelem.

Vállat von.

- Átakarsz jönni hozzám ma este? - kérdezem, egy kicsit csábítóan.

- Jól vagyok - mondja nekem.

Megfordul és igyekszik elsétálni. Megragadom a karját, így hát újra szembe néz velem.

- Mi a baj? Azt hittem tetszem neked - mondom, őszintén.

- Én is így hittem - mondja.

- Mégsem?

- Szerintem nem - vet rám egy szomorú mosolyt.

- Ez most komoly? - kezdek bele. - Szex utánig vártál, hogy ezt elmond nekem?

Mondom hangosan, néhány pillantást magamra vonzva.

- Mi folyik itt? - áll meg mellettünk Margo.

- Semmi - mondja Liam azonnal.

A többiek is megjelennek, és mindannyian minket bámulnak, válaszokra várva.

- Kihasznált engem -mondom, érzelem nélkül.

Keserűen felnevet.

- Nekem úgy rémlik, hogy én voltam az, aki részeg volt, összetört szívvel. Te használtál ki engem - mondja ridegen.

Megfordulok, és elsétálok, nem akarva, hogy bárki is sírni lásson. Érzem a forró könnyeket összegyűlni a szememben, majd egy kéz érintését a vállamon. Megfordulok, s azt látom, hogy Margo szomorú mosolyt vet rám. Abban a pillanatban, összetörök, és sírni kezdek a karjaiban.

Megsimogatja a hajamat.

- Minden rendben lesz.

- Azt hittem, hogy Zayn-t fogod küldeni, mivel Liam a testvéred - mondom neki.

Felnevet.

- Néha, egy lánynak szüksége van a legjobb barátjára. Liamnek ott vannak a fiúk, ha beszélgetni akar - mosolyog.

- Örülök, hogy te vagy a legjobb barátom - mondom.

A szemembe néz.

- Örökké.

29. fejezet

Margo P.

Amint belépek az iskolába, egy osztályterembe behúzva találom magam. Felnézek, s szembe találom magam azzal a szőke hajú fejjel, amit már hiányoltam.

- Niall - mosolygok.

- Annyira sajnálom. Az a veszekésünk olyan hülye és értelmetlen volt. Én nem - kezdi.

Félbeszakítom őt, azzal, hogy egy erős öleléssel letámadom. Átkarolja a derekamat.

- Sajnálom - mondom neki.

Igaza van, az a veszekedés értelmetlen volt.

Elmosolyodik.

- Nem szeretem, amikor szócsatázunk - mondja nekem.

- Én sem.

Megkönyebbülten felsóhajt.

- Szóval... tudod már a nemet? - kérdezi kíváncsian.

Olyan izgatott tud lenni a baba miatt.

- Még nem, azt hiszem, hagyom, hogy meglepetés legyen - válaszolom.

Fura arcot vág erre.

- Tényleg úgy gondolod, hogy ez jó ötlet? - kérdezi.

- Miért nem?

- Hát - kezd bele. - Honnan fogod tudni, hogy milyen ruhákat vásárolj vagy, hogy hogyan dekoráld a szobát?

Nála a pont.

- Huh, erre soha nem gondoltam.

Hirtelen belép egy tanár és megbámul minket.

- A tantermek tilos területnek számítanak, amíg az óra meg nem kezdődik - mondja nekünk.

Kisétálunk és összetalálkozunk a baráti társaságunkkal.

- Hé, Mar - köszön Darcy, boldogan.

Különösnek találva őt, ránézek. Ő soha nem szokott ilyen boldog lenni reggelente.

- Mi van veled? Lefeküdtél valakivel? - nevetek.

Kínosan le néz a földre.

- Ó, te jó ég - A szemeim tágra nyílnak. - Kivel?

Elfordul tőlem, és más irányba néz.

- Darcy?

- Válthatnánk témát? - kényelmetlenül veti fel.

Bólintok.

Valami rosszat mondtam?

28. fejezet

Darcy J.

Liamre és Danielle-re nézek, akik a világ legjobb párosaként játszadoznak és cukiskodnak.

- Kicsit úgy érzem magam, mint akit szájba vertek - mondom Zaynnek.

Elneveti magát.

- Miért nem vallod be csak úgy simán, hogy érzéseid vannak a bájos Liam iránt? - kérdezi.

A szememet forgatom rá.

- Mert nem! - csattanok fel.

Védelmezően felemeli a kezeit. Visszanézek rájuk, ám az arckifejezéseik teljesen másak. Liam zavarodottnak tűnik, a lány pedig sértődöttnek. Nem tehetek róla, de elmosolyodom, amikor a csak toporzékolva elmegy. Liam hozzánk sétál és leül Zayn mellé.

- Mi volt ez? - kérdezem.

- Nem tudom, de nyilvánvalóan újra szingli vagyok - mondja.

Őszintén szólva úgy néz ki, mint egy elveszett gyermek.

- Kitaláltam - nevetek, mielőtt elmegyek.

Nem tehetek róla, de megkönnyebülök. Tudtam, hogy ez nem fog sokáig tartani nekik. Az a lány nem érti Liam humorát. Én azonban vele nőttem fel. Én megértem. Uhh, de mit beszélek? Harry tetszik nekem. Nem Liam.

*iskola után*

Margo-hoz megyek, de nem találom őt otthon.

- Hol van Mar? - kérdezem Liamtől.

- A klinikán - válaszolja.

Bólintok. Egyébként tényleg jól kezeli ezt az ügyet. Mármint, az elején nem, de a kis dührohama után, nagyon támogató lett.

 Leülök mellé a kanapéra. Rám néz, én pedig azonnal megérzem a sör szagát.

- Hogy vagy? - Beszéde összemosódik.

Felnevetek.

- Liam, te részeg vagy? - kérdezem.

Bólint.

- Éppen csak - mondja.

Szomorúnak tűnik. A szemébe nézek. Igazából szerette őt?

- Liam, sokkal jobbat érdemelsz, mint az a ribanc - nyugtatgatom.

Elmosolyodik.

- Jobbat érdemelsz, mint Harry.

Lenézek az ajkaira. Ez nem helyes. Megrázom a fejemet, és felkelek, hogy elmenjek. Megragadja a karomat, én pedig lenézek rá.

- Kérlek, ne menj el - könyörgő szemekkel mondja. - Ma este nem akarok egyedül lenni.

Leülök, s ajkaink egymásra találnak. Elkezdjük levenni a ruháinkat, alig várva, hogy lássuk mi van alatta.

Második menet?