12. fejezet

Margo P.

Felébredek, magamat a saját szobámban találva. Hogy kerültem ide?

Mi történt tegnap éjszaka?

Ó, igen.

Elmosolyodom az emlékeken és úgy döntök, hogy felkelek az ágyból. Amint leérek a földszintre, mindenkit lent találok, beleértve Louis-t.

- Jó reggelt Csipkerózsika - mondja Louis hangosan.

Mindenki rám néz.

-  Jó reggelt Louis.

Zaynhez sétálok, aki épp reggelizik és lopok egy harapást a pirítósából.

- Mit fogunk ma csinálni? - kérdezem, senkinek nem címezve.

- Ma simán csak itt kéne maradnunk. Pihi nap - mondja Harry.

Egyetértünk és megegyezünk, hogy tévét nézünk egy kicsit.

- Nemsokára jövök - mondom.

- Hová mész? - kérdi Harry.

- Mostanában szeret sétálgatni a park környékén. Ezt nevezik mozgásnak - válaszolja Liam helyettem.

Megragadom a telefonomat és egy füllhallgatót, aztán kimegyek a piszamámban. A park közvetlenül lent az utcán van. Körülbelül fél órát járkálok, kitisztítva az elmémet. Nos, leginkább Louisról gondolkodom. Érzem, hogy valaki megragadja a kezemet és megforgat, aminek következtében szemtől szembe állok a kék szemekkel, amiket oly nagyon imádok.

- Szia - mosolygok rá.

- Szia - köszön vissza.

Kiveszi az egyik füllhallgatómat és bedugja a saját fülébe.

- Ez mi? - kérdezi.

- Elton John - felelem.

Elmosolyodik.

- Tetszik.

Visszasomolygok.

- Szabad egy táncra? - kérdezi, felém nyújtja a kezét.

Összekulcsolom kezeimet a nyaka körül, ő pedig sajátjait a derekam köré tekeri. Lassan táncolunk a par közepén, a pizsamánkban, mintha őrültek lennénk.

Hüvelyknyivel közelebb lép hozzám, és óvatosan ajkait az enyémekre helyezi. Gondolkodás nélkül visszacsókolom. Mindketten elhúzódunk, ő pedig mosolyogni kezd.

- Mi az? - nevetek.

- Semmi. Csak boldog vagyok.