14. fejezet

Darcy J.

A Payne család bejárati ajtajához sétálok és bekopogok. Egy nem kívánt arc nyit ajtót.

- Liam. Mit művelsz te itt?

- Itt élek - mondja, amolyan "jesszusom" hanglejtéssel és módon.

- Nem semmi - megforgatom a szemeimet, s áthaladok mellette a házba. - Mar is itt van?

- Nem. Louisval van. Rémlik?

- Igaz - mondom bosszúsan.

- Minden rendben? - kérdezi aggódva.

- Igen. Csak sok dolgon megyek most keresztül és azt szeretném, hogy a legjobb barátom velem legyen.

- Miről van szó? - kérdezi.

- Harry.

- Mi van? - kérdez vissza.

Szeretem Liamet, de ő olyan tanácstalan és érthetetlen tud lenni.

- Tetszik nekem, de úgy tűnik, hogy semmi érdeklődést nem mutat felém. Csak Margo érdekli.

- Á, igen - nevet.

- Nem zavar téged, hogy bejön neki a húgod?

- Nem igazán. Nem - válaszolja. - Gondolom, azért nem aggódom túlságosan emiatt, mert tudom, hogy ő soha nem jönne össze senkivel a mi sulinkból. Kivéve Niall-t, persze.

- Mi a helyzet Louisval? - kérdezem.

- Ők csak barátok.

Elnevetem magam.

- Na ja, Harry is biztos csak barátkozni akar vele - mondom szarkazmussal, mielőtt az ajtóhoz sétálok.

- Miért nem maradsz? - kérdezi.

- Li, Margo nincs itt.

- De én igen. És mi is barátok vagyunk, nemde?

Bólintok, aztán leülünk a kanapéra. Elkezdünk iszogatni egy kicsit, és random témákról beszélgetni. Egy óra múlva már részegek is vagyunk.

- Nem tudom mit látsz Harryben, úgy őszintén - becsmérel Liam.

- Én sem tudom. Tiszta seggfej velem.

- Sokkal jobbat érdemelsz, Darc.

Elmosolyodom.

Ekkor ajkait az enyémekhez préseli, aztán elhúzódik. Teljesen lesokkolódva nézek rá. Nem tudom, mit érzek. Már ezer éve ismerem Liamet, de ez olyan jó érzés volt.

- Én... sajnálom - mondja és elfordul.

- Ne sajnáld! - mondom, magabiztosabbnak érezve magam.

Megragadom a nyakánál és megcsókolom. Visszacsókol, s folyamatosan feltárjuk egymás száját. Mindketten lefekszünk, ő pedig fölém kerül. Izgatottan felkuncogok, amikor lehúzza a pólómat. Elkezd csókokat hagyni a nyakamon. Lehúzom a pólóját és elvigyorodom a látványon. Ki tudott róla, hogy ilyen fitt?

Oldalra fordulunk egyet, és leesünk a földre, megfeledkezve arról, hogy a kanapén vagyunk. Mindketten felnetünk.

- Felmenjünk? - kérdezi Liam.

Ez nem helyes lépés. De annyira jó érzés.