25. fejezet

Margo P.

Az ágyamon ülök, s a Jóbarátokat nézem a Netflixen. Egyszerűen csak muszáj kikapcsolnom az agyamat, mindennel kapcsolatban.

- Kopp, kopp - hallom meg Niall hangját.

Tényleg mindenben támogat engem. Még mindig nem mondtam el Louisnak, de mégis hogyan tegyem?

Elmosolyodom. Besétál egy szatyor kajával, ami a Nando's-ból van.

- Ó, Uram, annyira szeretlek - mondom.

Lenéz, én pedig rájövök, hogy ezzel fájó pontra céloztam.

- Mármint, köszönöm - fogalmazom át.

Talán ez még túl korai. Csak egy hete kezdtünk el újra beszélgetni. Átadja nekem az ételemet, aztán együtt enni kezdünk.

- Na és, hogy fogod elnevezni? - kérdezi.

Elmosolyodok.

- Nem tudom. Azt hiszem, ha fiú lesz, akkor azt akarom, hogy a James legyen a középső neve. Utánad és Liam után.

Bólint.

- Ha lány lesz, akkor Carly-nak kéne elnevezned - mosolyog.

Felnevetek.

- Szerintem a névnek angolosobbnak kéne lennie - somolygok.

Szeretem az angol neveket. Valószínűleg azért, mert Angliában nőttem fel, és a szüleim mégis amerikai nevet adtak nekem.

- Mit szólnál az Effy-hez? - javasolja.

Rá mosolygok. Egy Effy nevű lány mutatott be engem Niallnek. Louis egyszer mondta nekem, hogy neki a Freya név tetszik, szóval most ezen tépelődöm. Vállat vonok.

- Te és Louis még együtt vagytok?

- Nem tudom - felelem. - Mármint, én még nagyon szeretem, és elvégre lesz egy közös gyerekünk.

Elnéz rólam.

- Mi a baj? - kérdezem.

- Ez csak egy játék?

Zavartan nézek rá.

- Ezt hogy érted?

- Mindig mondod, hogy mennyire szereted Louis-t, de még csak el sem mondtad neki, hogy apa lesz. Én vagyok az, aki mindenben segít neked - mondja hangosan.

- Nem kértem a segítségedet - mondom felemelve a hangomat.

Terhes vagyok. Senki nem baszakodhat velem most.

- Persze, hiszen mindenképpen segítek neked. De el kell mondanod neki. Joga van hozzá, hogy tudja - kiabálja.

- Tudom - kiabálok vissza.

Nem tudom, hogyan változott meg a légkör ilyen gyorsan.

- Akkor, miért nem mondod el neki?

- Azért, mert félek, te seggfej - ordítom.

A szoba elcsendesedik. Nem értem, hogy Niall miért foglalkozik ezzel ennyire. Öt perc néma egymásra való bámulás után, végül távozik ő. Leülök, és sírok. Nem vagyok szomorú, csak simán sírok.