34. fejezet | Évadzáró Finálé

Margo P.

Az ébresztőórám hangjára ébredem fel. Egy perccel később a múlt éjszaka emlékei visszatérnek. Magamban elmosolyodom.

Ma van a nagy nap!

Elkészülök, aztán lefutok a földszintre reggelizni.

- Mi van veled? - kérdezi Liam, a dúdolásom miatt.

- Úgy döntöttem, hogy ma elmondom Louisnak - magyarázom.

A szemei tágra nyílnak.

- Akkor miért vagy boldog? Mi van ha nem fog neki tetszeni?

Lenézek.

- Így kell megölni a hangulatomat, Liam - mondom, s kisétálok a bejárati ajtón.

Úgy döntök, hogy gyalog megyek iskolába. Niall mondta, hogy edzenem kéne, mert az könnyebbé teheti a szülést.

Amint az iskolába érek, az első ember, akit meglátok, az Niall.

- Szia - mosolyog.

Gyors ölelést adok neki, aztán elmegyünk az ebédlőbe.

- Éhen halok! - mondom hirtelen.

Felnevet.

- Nem ettél otthon? - kérdezi.

Bólintok.

- Ettem, de még mindig éhes vagyok.

- Igen, a terhesség miatt lehet.

- Kíváncsi vagyok, még miért nem kezd mutatkozni a hasam - mondom, hangosan gondolkodva.

- Azt olvastam, hogy 12-16 hétig még nem látható - válaszolja.

Elmosolyodom.

- Mit csinálnék nélküled, Horan? - mondom, méltányolva.

Beérünk az étkezőbe, én pedig egy csomó kaját magamhoz ragadok. Amint felkapok egy szendvicset, Niall visszarakja.

- Miért? - kérdezem.

- Az ilyen gyors kaják arról ismertek, hogy megnövelik a vetélés lehetőségét - válaszolja.

A szemeim tágra nyílnak, s végül néhány gyümölcsért nyúlok. Leülünk az asztalhoz, közösen a többiekkel.

- Hol van Louis? - kérdezem.

Mindenki megvonja a vállát.

- Valószínűleg még nincs itt - válaszolja Darcy.

Bólintok.

- Igen, valószínűleg - felelem.

Csendben megeszem az ételemet, és hallgatom a többiek beszélgetését.

*iskola után*

Louis bejárati ajtójához érek, és bekopogok. Körülbelül két perc múlva, kinyitja és elmosolyodik.

- Szia Margo.

- Miért nem jöttél ma iskolába?  - kérdezem, elsétálva mellette.

- Kérlek, fáradj be - mondja szarkasztikusan.

- Louis, komolyan kérdezem.

- Nyugi, csak nem volt kedvem mutatkozni.

- Beszélni akartam veled - mondom.

- Nos, itt vagyok - válaszolja.

Megforgatom a szemeimet.

- El kell mondanom valamit - mondom, a lényegre térve.

Mély levegőt veszek, és a szemébe nézek.

- Mi az?

Oké, ez az. Gyerünk Margo, megtudod csinálni!

- Hé, semmi baj - mondja, letörölve egy könnyemet, amit eddig észre sem vettem.

- Terhes vagyok - motyogom.

- Micsoda?  - kérdezi, mosolyogva. - Nem értettem.

- Terhes vagyok - mondom hangosabban.

Az arca elsápad, a szemei tágra nyílnak. Szótlanul hátat fordít nekem.

- Louis, kérlek mondj valamit - mondom, majdnem sírva.

- Én, én... - dadog.

- Louis?

- Az enyém? - kérdezi.

- Persze, hogy a tiéd - felelem.

- Mióta tudod?

- Majdnem egy hónapja - válaszolom őszintén.

Szembe fordul velem, könnyekkel a szemében.

- Én nem lehetek apa - mondja.

- Ezt hogy érted?

- Úgy értem, hogy szerintem elkéne menned abortuszra.

Ebben a pillanatban rengeteg dühöt érzek belül.

- Nem fogom megölni őt, Louis - mondom hangosan.

- Hát, ez a te döntésed. Én nem akarom, hogy bármilyen közöm legyen hozzá. Nem állok készen arra, hogy apa legyek.

Lenézek.

- Louis, te nagyszerű apa leszel  - vetek rá egy szomorú mosolyt.

Megrázza a fejét.

- Margo, te nem figyelsz rám. Én nem akarok apa lenni! - kiabálja.

- De... - kezdek bele.

Több szó nem jön ki belőlem. Még azt sem tudom elmagyarázni, hogy hogyan érzem magam jelenleg.

Megrázom a fejem.

- Gyáva vagy! - kiabálom. - A gyerek jobb lesz nélküled.

Becsukja a szemét, s lehajtja a fejét.

- Szerintem menned kéne - mondja rideg, hűvös hangon.

- Ha ezt akarod, Louis - mondom gúnyosan.

Kisétálok az ajtón, és becsapom.

Nem hiszem el, hogy valaha kedveltem őt. Beülök az autómba, és felsikítok, s elkezdem ütögetni a kormánykereket. Levezetek a tóhoz, ahová elvitt engem, és csak hallgatom a zenét, miközben lehunyom a szememet.

*** ***

Felébredem, s már sötét van odakint. Megnézem az időt, amin azt látom, hogy már este fél tizenegy van. A francba.

Hazavezetek. Amint besétálok a bejárati ajtón, mindenkitől sorra ölelést kapok.

- Hol voltál? - kérdezi apa.

- Elaludtam a kocsimban - válaszolom.

- Láttad Louis-t? - kérdezi Harry.

Zavartan nézek rá.

- Alig néhány órája, miért?

- A szülei felhívtak, hogy eltűnt. Összepakolta minden holmiját és elment. Azt hittük, hogy vele mentél - válaszolja Darcy.

Zayn megragad és szorosan megölel.

- Rohadtul megijesztettél - suttogja nekem.

- Sajnálom - válaszolom.

Nem bírom elhinni, hogy lelépett.