4. fejezet

Zayn M.

Az ebédasztalnál ülünk, mind. Egy hónap telt el a tengerparti buli óta.

- Mindkenképpen csinálnunk kéne egy partit a ti házatokba Lou - mondja Harry.

- Abszolút nem! Megígértem a szüleimnek, hogy nem fogok.

Louis szülei a hétvégre egy üzleti kirándulásra mentek, messzebbre a városból.

- Gyerünk! - Durcáskodik Harry.

- Biztos, hogy nem - gúnyolódik Louis.

- Mi lenne ha csak mi lennénk? Csak mi heten? - teszi fel a kérdést Harry.

- Csak négy hálószoba van.

- Néhányan osztozhatnánk.

- Igen. Te mit gondolsz Margo? - kérdezi Darcy, tudva, hogy Louis kedveli a lányt.

Talán elmondtam neki.

- Jól hangzik.

- Na jó - mondja Louis.

- De nekem nem lehet.

Magamban hatalmasat nevetek ezen.

- Miért is nem? - kérdi Darcy.

- Elfoglalt vagyok.

- Mi miatt? - kérdezem.

- Tanulás.

Mindannyian felnyögünk.

- Gyerünk már! - mondom.

- Nem hagyhatod, hogy én legyek az egyetlen lány. Ez nem helyes.

Margo csak a szemét forgatja.

Margo P.

- Jól van - mondom végül, mivel mindenki rám van rivalkodva.

Mindannyian elmosolyodnak.

- Hogy lesznek a szobák?

- Nos, bárki aki egy szobán osztozik, meg kell osztania az ágyat is.

- Margo-val leszek - mondja Darcy.

- Nem igazságos - csattan fel Harry. - Nem akarok fiúval osztozni egy ágyon.

- Rendben, lehetsz Darcy-val - mondom. - Én majd osztozok Zaynnel.

- Én maradok a saját szobámban - mondja Louis, amitől elmosolyodok.

Bevallom, a Darcy-val való beszélgetésem után, elkezdtem Louis-ra más módon nézni. Édes. Ha nem lennék elfoglalva a tanulmányaimmal, talán még rá is mozdulnék.

Niall és Liam egymásra néznek.

- Úgy tűnik, hogy ti ketten együtt lesztek. Semmi vicces üzlet a tesómmal, Horan - nevetek.

A csengő felharsan, úgyhogy az óráinkra megyünk. Niallel együtt járunk a differenciál-és integrálszámításra.

- Na és, elmész a Hazatérők báljára? - kérdezi, én pedig lenézek.

- Aha. Benne vagyok a bizottságban, úgyhogy mennem kell.

- Van már kísérőd?

Ez kínos. Nem igazán akarok vele menni.

- Igen. Bocsi - hazudom.

- Ki? - Kérdezi, lefelé bámulva.

- Tessék?

- Kivel fogsz menni? - kérdezi újra.

- Um... - Gyorsan elgondolkodom, aztán egy személy eszembe jut. - Louis.

- Louisval?

- Aha - rikoltom.

- Együtt vagytok?

- Nem. - Túl gyorsan válaszolok neki. - Barátokként megyünk.

Bólint egyet, aztán besétálunk a terembe együtt.

Nagyszerű. Most már muszáj randira hívnom Louis-t.