20. fejezet

Liam P.

A srácokkal Louis étkezőasztala körül ülünk, házifeladatot csinálunk, de többnyire csak beszélgetünk.

- Ó, elhívtam Darcy-t randizni - mondja Harry, kiverve nálam a biztosítékot.

- Mit felelt? - kérdezem, egy kicsit mohón és savanyúan.

- Igent mondott - mosolyog.

Csalódottan lenézek.

- Mi a helyzet Margo-val? - kérdezem.

- Mi van Margo-val? - kérdi tőlem Louis, egy kicsit sértődötten.

- Semmi - mondom, a figyelmemet a matek lapra fordítva.

Mindenki elcsendesedik.

- Mióta kedveled őt? - kérdezi Zayn.

Felnézek, és megkönnyebülve érzékelem, hogy Harryhez beszél.

- Hát, eléggé dögös - mondja Harry.

Megforgatom a szemeimet.

- Nem ezt kérdezte - szólal meg Niall.

- Most tényleg beszélnünk kell erről? Kit érdekel, hogy kedvelem-e vagy nem? Már egy ideje senkivel nem feküdtem le - mondja bosszúsan.

- És akkor mi van? - kérdem. - Csak beakarsz jutni a bugyijába?

- Azt hittem, boldog leszel, hogy már nem üldözöm többé a húgodat.

- Tökmindegy. Ez nem hatalmaz fel rá, hogy kihasználd Darcy-t. Nem érdemli meg - mondom neki.

Összeszedem a dolgaimat, és lelépek.

Amint bejutok az autómba, haza szándékozom menni, de végül inkább Darcy háza felé vezetek. Kopogtatok az ajtón, majd fel-alá kezdek sétálgatni a tornácon, kezeimmel a tarkómon.

- Liam? - hallom meg a hangját.

Felnézek Darcy-ra. Pizsamában van, de még így is szép, mint mindig.

- Darcy! - mondom, felé sétálva. - Beszélnünk kell.

- Neked és a húgodnak szokásává vált, hogy csak úgy idesétáltok - nevet.

- Boldoggá teszel - mondom neki, még mindig megpróbálva kitalálni, hogy mit mondjak.

- Miről beszélsz?

- Kedvellek Darcy - mondom.

Úgy döntök, hogy mindent kiadok magamból. Lenéz, és a kezét a homlokára helyezi.

- Liam - szünetet tart. - Barátok vagyunk. Így én is kedvellek.

A szemébe nézek, és látom rajta, hogy komolyan gondolja.

- De, én... Azt hittem, hogy tetszem neked - mondom, leginkább magamnak.

- Liam, volt egy egy éjszakás kalandunk. Az egy hiba volt.

- Számodra csak ennyi volt? - mondom, hangosan. - Egy hiba?

- Liam...

- És miért? Harry miatt? Még csak nem is kedvel téged - mondom keményen.

A szoba elcsendesedik. Egy percre lehunyja a szemeit, aztán újra az enyémekbe néz. Az arca érzelemmentes.

- Szerintem menned kéne - mondja, nyugodtan.

Egy pillanatig zavartan nézek rá. Nem tettem semmi rosszat.

- Kifelé! - kiabál, határozottsággal.

Dühösen kirohanok az ajtón. Miután a járdához érek, olyan erőteljesen ütök bele egy fába, ahogy csak tudok, azonnal megbánva. Beülök a kocsimba, és hazavezetek, figyelmen kívül hagyva a nyakamról lefolyó vért.