21. fejezet

Margo P.

Az ágyamon ülök, és csak gondolkodom. Mit fogok csinálni? Próbálom leállítani ezeket a gondolatokat, de ez a baba nem fog addig várni, míg készen állok a szülésre.

- Margo? - Liam dugja be a fejét az ajtón.

- Igen? - mondom, mély lélegzetet véve.

- Mindenki lent van. Jössz?

Megrázom a fejem.

- Um, nem érzem jól magam. Szerintem lefekszem pihenni - mondom neki.

Bólint, aztán elmegy. Lefekszem és gondolkom tovább. Kíváncsi vagyok, hogy fiú-e vagy lány. Vagy hogy, hogyan fogom elnevezni. Kopogást hallok az ajtón, ami kiránt engem a gondolataimból.

- Gyere - mondom hangosan.

Nézem, ahogy Niall besétál az ajtómon, egy kicsit meglepve.

- Niall, hé - mosolygok.

- Szia, Liam mondta, hogy nem érzed jól magad. Hoztam neked egy kis vizet - mondja, odadobva nekem egy palack vizet.

- Köszi.

Bólint, s elindul kifelé.

- Niall? - mondom azonnal.

Megfordul és rám néz. Nagyon szeretném újjáépíteni a Niallel való barátságomat. Miután szakítottunk, a dolgok rendben mentek, néhány hónappal azutánig.

*visszaemlékezés*

- Szia, Margo - köszön Niall, felém sétálva a folyosón.

- Szia Ni - nevetek.

- Szóval, ez eléggé... - megáll a beszédben.

- Furcsa - fejezem be.

- Ja - mosolyog.

Valamilyen oknál fogva, még mindig boldognak érzem magam, amikor ott van körülöttem. Ez megmagyarázhatatlan. Ő egyszerűen mindig azt érezteti, hogy... minden rendben van.

- Nézd, a mi kis szakításunk kellemes kibúvó volt, de szerintem itt az ideje, hogy újra összejöjjünk - mondja.

- Várj, úgy gondoltad, hogy ez ideiglenes dolog? - kérdezem, zavartan.

- Nem az?

- Niall, tudod, hogy miért szakítottunk? - kérdezem.

- Nem tudom, tettem valamit? - veti fel, kissé unottnak találva a beszélgetésünket.

Kötekedni kezdek.

- Igen. Tettél. És ez a "kellemes kibúvó" egy állandó dolog - mondom neki hangosan, s elsétálok.

*visszaemlékezés vége*

Attól a naptól kezdve, nem igazán voltunk ugyanazok. Mindketten megváltoztunk.

Ő egy figyelmetlen bunkó lett, én pedig keserű ribi. Úgyhogy képzelheted, hogy miért nem beszélünk egy éve.

Bárhogy is, az egész idei évben, van egy györtő érzésem, hogy próbáljam meg rendezni a dolgokat kettőnk között.

Ő engem figyel, én meg közben már majdnem elfelejtettem, hogy megszólítottam.

- Itt maradsz? - kérdezem.

Bólint.

- Jól vagy? - kérdezi. - Az utóbbi időben úgy tűnik, mintha rengeteg dolgon mennél keresztül.

Ebben a pillanatban, minden gondolat átszalad az agyamon és már nem bírom tovább bent tartani őket.

- Terhes vagyok - bököm ki, eső mennyiségű könnyáradattal.

Döbbenten néz engem, és nem mond semmit. Várok, időt adva neki, hogy magába fogadja a hírt. Szó szerint nem találhattam volna rosszabb alkalmat és személyt, hogy ezt elmondhassam. Nem mintha még sokáig megtarthatnám magamnak ezt a titkot, hiszen nagyobb leszek. A földre néz, üres arckifejezéssel.

- Niall, mondj valamit - mondom, szinte sóvárogva.

- Azta - leheli, újra lélegzetet véve.

Még jobban sírni kezdek, mire újra rám tekint. Az arca ellágyul.

- Ne sírj, Mar - mondja, letörölve a könnyeket. - Minden rendben lesz.

Egy hatalmas mosollyal ajándékoz meg.

- Én csak nem tudom mit csináljak - mondom neki, kieresztve az érzelmeimet.

Kis kuncogással bólint.

- Tudom, de tudja-e valaki egyáltalán, hogy mit tegyen ilyen helyzetben? - kérdezi.

Kicsit felnevetek, s rájövök, hogy igaza van.

- Ha valaki képes túljutni ezen, akkor az te vagy. Te vagy a legerősebb ember, akit ismerek.

Valójában nagyon meglepődtem, hogy ilyen nyugtatgatóan viselkedik.

- Louis tudja? - kérdezi.

Összezavarodottan felnézek rá.

- Honnan...

- Rengeteg időt töltöttetek együtt - szakít félbe. - Nem nehéz kettőt meg kettőt összeadni.

Kissé elnevetem magam.

- Nem, nem mondtam el neki. Rajtad kívül, Darcy és Zayn az egyetlen, akik tudnak róla.

A fejét bólintásra hajtja.

- Gondoltam - mondja.

- Mit fogok csinálni, Ni?- kérdezem tőle.

- Nem tudom. De én itt vagyok neked - nyugtat meg.

Elmosolyodom, és egy idő után most először, újra érzem azt a Horan okozta boldogságot.