29. fejezet

Margo P.

Amint belépek az iskolába, egy osztályterembe behúzva találom magam. Felnézek, s szembe találom magam azzal a szőke hajú fejjel, amit már hiányoltam.

- Niall - mosolygok.

- Annyira sajnálom. Az a veszekésünk olyan hülye és értelmetlen volt. Én nem - kezdi.

Félbeszakítom őt, azzal, hogy egy erős öleléssel letámadom. Átkarolja a derekamat.

- Sajnálom - mondom neki.

Igaza van, az a veszekedés értelmetlen volt.

Elmosolyodik.

- Nem szeretem, amikor szócsatázunk - mondja nekem.

- Én sem.

Megkönyebbülten felsóhajt.

- Szóval... tudod már a nemet? - kérdezi kíváncsian.

Olyan izgatott tud lenni a baba miatt.

- Még nem, azt hiszem, hagyom, hogy meglepetés legyen - válaszolom.

Fura arcot vág erre.

- Tényleg úgy gondolod, hogy ez jó ötlet? - kérdezi.

- Miért nem?

- Hát - kezd bele. - Honnan fogod tudni, hogy milyen ruhákat vásárolj vagy, hogy hogyan dekoráld a szobát?

Nála a pont.

- Huh, erre soha nem gondoltam.

Hirtelen belép egy tanár és megbámul minket.

- A tantermek tilos területnek számítanak, amíg az óra meg nem kezdődik - mondja nekünk.

Kisétálunk és összetalálkozunk a baráti társaságunkkal.

- Hé, Mar - köszön Darcy, boldogan.

Különösnek találva őt, ránézek. Ő soha nem szokott ilyen boldog lenni reggelente.

- Mi van veled? Lefeküdtél valakivel? - nevetek.

Kínosan le néz a földre.

- Ó, te jó ég - A szemeim tágra nyílnak. - Kivel?

Elfordul tőlem, és más irányba néz.

- Darcy?

- Válthatnánk témát? - kényelmetlenül veti fel.

Bólintok.

Valami rosszat mondtam?