31. fejezet

Margo P.

Besétálok a bejárati ajtón, megpróbálva elkerülni Liamet.

Tudom, hogy ő a testvérem, meg minden, de Darcy elmondott mindent, ami történt. Nem hiszem el, hogy Liam ilyen seggfej lenne. Amint besétálok, észreveszem a szüleimet. Nem tűnnek túl boldognak.

- Szia anyu. Szia apu - mondom a szokásos hangnemben. Elindulok fel az emeletre.

- Margo - szól apa. - Gyere ide, kérlek.

Átmegyek a nappaliba, és mosolygok.

- Igen? - kérdezem kedvesen.

- Van bármi, amit elszeretnél nekünk mondani? - kérdezi anya.

A szívem gyorsabban kezd verni. A francba. Tudják. Nem tudom, hogyan tudták meg, de tudják. Miért kell a szülőknek ilyen okosnak lenniük?

- Kellene? - kérdezem, idegesen.

- A jegyeid - mondja apám.

Egy megkönnyebült sóhajt engedek ki a számon.

- Mi van velük? - kérdem.

- Rosszabodtak - válaszolja.

- Tessék?

- Mi van ennek a hátterében? Minden rendben van? - kérdezi.

Bólintok.

- Nem drogozol, ugye? - kérdezi anya.

- Mi van? Persze, hogy nem - válaszolom. - Csak most nagyon sok minden történik velem.

- Haldokolsz? - kérdezi apa.

- Nos, nem. De...

- Valamelyik ismerősöd haldoklik? - szakít félbe.

- Nem, de...

- Akkor mi lehet fontosabb, mint az iskola? - kérdez rá.

- Terhes vagyok! - bököm ki.

Azonnal a számhoz kapom a kezemet. A szüleim lefagynak. Szó nélkül, felfutok a szobámba és sírni kezdek. Tényleg azt hittem, hogy simábban fog ez menni. De nyomást gyakoroltak rám, érted?